Second...

"Egy kéz épp belemert a puncsba. Felnéztem az illetőre."
Dús barna haja volt, helyes arca. Már amennyit láttam belőle, mert a poharára koncentrált. Hirtelen rám nézett. Barna szemei voltak.
- Kéred?- kérdezte hangosan. Én csak bólintottam egyet és elvettem kezéből a merőkanalat. Mertem egyet a puncsból, és beleöntöttem a poharamba. Épp tettem volna vissza a kanalat amikor valaki megfogta a jobb vállamat, én pedig reflexből oda fordultam.
- Dani, Miss Barbie hisztizik, ezt látni kell.- röhögött Jay.- Jössz?- kérdezte.
- Aha, mindjárt.- válaszoltam halványan mosolyogva. J elment én pedig visszafordultam... a fiúhoz ha még nem ott lett volna. De már eltűnt. Egy másik lány állt mellettem, akinek hosszú fenékig érő festett szőke haja volt. Gondolom póthaj volt. És az a "mindent villantsunk" féle nőszemély volt, szóval el is mentem mellőle.
A tömeg Barbie felé gyűlt. "Bírtam" a csajt, mert a neve Barbie Lopez volt (gratulálok a szüleinek. Miért nem lett Jennifer, és így legalább még megnőzhetett volna is vele), szintén festett szőke, és állandóan pink-ben jár.
- Hé, mi a baja?- kérdeztem meg egy mellettem lévő, normális és szimpinek tűnő lányt.
- Állítólag az, a srác punccsal, és a pasija most dobta. Szal a csaj duplán koppant.- röhögött a számomra még ismeretlen nevű lány.
- Be kéne olvasni neki.- gondolkoztam el.
- Hajrá.- fordult felém.
- Köszi.- ezzel előrébb tolakodtam, és végül Barbie elé értem. A lány abbahagyta üvöltését és meglepődötten nézett rám.
- Mi van?!!- sipította. Azt hiszem halláskárosulást szenvedtem.
- Barbie. Lenyugodnál? Ha nem tetszik ez a buli, akkor húzhatsz el! Most dobott a pasid? Megértem. Nem ismerem, de biztos jó fej, ha végre ott hagyott téged, és egyben egy eszement, hogy össze állt veled. Csak dugni használt mi?- szegesztem neki a kínos kérdést.
- Nem, ez igaz szerelem volt!- húzta fel az orrát. Léteznek ilyen emberek? Nincs helyem ezen a Földön.
- Mondja ezt festett szőke, pink Miss Barbie Lopez.- röhögtem, és ezt tették sokan mások körülöttünk.- És ki öntött le punccsal?
- Ő!- mutatott arra a srácra aki a tálnál volt. Odamentem a "tettes" elé, akinek a zavartalanság és a szórakozás tükröződött le arcáról. Egymás szemébe néztünk. Sötét barna szemei engem pásztáztak. Észbe kaptam, hogy csinálnom kéne valamit.
- Pacsi!!- tartottam fel neki a kezemet, a fiú pedig kínosan nevetve belecsapott.  Visszamentem Barb elé, és halkan mondtam neki, de még is úgy, hogy mindenki hallja.
- Koppantál, édesem. Húzhatsz haza.- kacsintottam rá.
- Te büdös ringyó!- üvöltötte bele az arcomba. Egy "hah" kíséretében hátat fordított nekem és eltűnt a tömegben.
- Oké, emberek! Folytatódhat a buli!- lépett oda a semmiből mellém Lucy. A tömeg feloszlott és mindenki beszélgetett és hülyült tovább.
- Szia, Lucy!- vakartam magamra egy "kedves" mosolyt.
- Helló Danielle!- sütötte le a szemét, majd rám nézett.
- Hogy vagy?- kérdeztem.
- Remekül, te?
- Kösz, én is.- mondtam és hátat fordítottam, hogy megkeressem Jay-t.
A tömegben, miközben barátomat kerestem azon gondolkoztam miért érzem magam ilyen kínosan amikor meglátom azt a srácot. Nem szerettem belé 10 másodperc alatt. Sőt biztos nem... Csak 10 másodperc alatt kezdtem el vonzódni hozzá. Király.
- Figyelem, figyelem!- szólt egy hang, mintha mikrofonba beszéltek volna. Az egész társaság a hangot kereste, hogy vajon honnan jöhet. Nem láttunk semmit, és senkit. Csak hallottuk- Ezt a számot egy bizonyos Danielle Peazer-nek szeretném küldeni.-  Aki ismert (és itt nagyon sokan ismertek) az felém fordult, és ezzel együtt azok is akik nem ismertek ők is engem néztek. Zavarodottan álltam ott, és nem tudtam, hogy ki ez a srác. Jay-t vettem észre a tömegben és szájáról azt olvastam le, hogy "Mi ez?". Válaszként alig láthatóan megrántottam a vállam, hogy fogalmam sincs.- Biztos ismered ezt a számod, hiszen az egyik kedvenced.- Ki ez? A hangot se tudtam beazonosítani.- Arra kérlek, hogy táncolj rá, hadd lássák a többiek is, hogy milyen tehetséges vagy.- ahogy ezt meghallottam legszívesebben elmentem volna. De muszáj volt. A tömeg arrébb ment, hogy hadjanak majd mozogni. Villám sebességgel átgondoltam mi történhet: Vagy annyira béna leszek, hogy megdobálnak azzal ami a kezükben van. Vagy olyan lesz, mint a nyálas filmekben, hogy a lány hatalmas sikert ér el és fiúval is szerencséje lesz. Na ezt kiejtettem. A harmadik lehetőség pedig az, hogy akármilyen béna leszek röhögök/ünk egy jót és minden megy ugyan úgy. Igen, szerintem ezt választom.
A zene elindult. Azonnal felismertem a JLS-től a Hottest girl in the world-t. Pár hete még tényleg ez volt az a kedvencem. Jártam régebben tánc órákra, szóval reméltem most nem hagy cserben a "tudásom". Beálltam egy kezdő pózba és vártam, hogy elkezdjen pörögni a zene. Ahogy elkezdődött igazán én is elkezdtem táncolni. Mindenem mozgattam és meglepően jól éreztem magam. A tömeg most nem nagyon érdekelt és az se ha leégetem magam. Csak egyszerűen jó volt amit csináltam. Lehet, hogy nem illik a mostani stílusomhoz, de ez akkor is rohadt jó érzés.
Amikor a szám véget ért lihegve álltam le. Nem vártam semmi féle öröm ujjongásra, csak fogtam magam és el... akartam volna sétálni amikor sok mindenki és még többen, majd végül mindenki tapsolni kezdett. Halvány mosolyra húztam a szám, majd eltűntem a tömegben a kijáratot keresve.
Leültem a ház előtti lépcsőre és gondolkodni kezdtem... csak úgy mindenen. Ki küldte az üzenet, ki volt az aki a számot kérte és ki volt az a srác.
Hallottam az ajtó nyitódását. Hátrafordultam és Jay-t vettem észre. Felém jött, én pedig vissza fordultam és bámultam a semmibe.
- Hey, nem jössz be?- kérdezte.
- Nem.- mondtam és a cipőmet kezdtem el bámulni.
- Oké... Mi a baj?- ismer.
- Semmi, csak... Ki volt ez?- kérdeztem tőle, de nem vártam választ.
- Nem tudom. De te nagyon jó voltál.- dicsért meg és jobb kezével átölelte a jobb vállam és magához húzott.
- Köszi- mosolyogtam. - De, ki kell derítenem ki volt az!- kibontakoztam karjai közül, felálltam és Jay-t meg nem várva bementem.
A hatalmas tömegben bárki lehetett. John, Bebo, William, Luke... Bárki. Akárki. Akit talán nem is ismerek, de ő engem igen.
A zseben rezgett kettőt. Kikaptam a zsebemből és megnéztem az ismeretlentől jött üzenetet: Fantasztikus voltál. Meg fogod ismételni máskor is.
Mit sem érdekelve visszadugtam a zsebembe. Nem kényszeríthet rá. Nem engedem.

Na itt lennék a 2. résszel, remélem tetszik:) Nagyon köszönöm Bloglovin-on a 12 követőt, most már ide is beraktam h fel lehet iratkozni, szóval hajrá:)
Köszönöm szépen a több mint 200 oldalmegjelenítést alig két nap alatt, és a 4 kommentet az első részhez. Csak így tovább. <3
xxSaccii

First...

Elegem lett a jó kislány szerepéből. Hogy mindenki csicskáztat. Hogy mindenki egy angyalnak gondol. Hogy 3 évig ugyanaz a pasim volt. 
De ennek vége. Mától nem vagyok ez.

Éppen a cigimet szívtam az ágyamban fekve, amikor a telefonom megcsörrent. A Ramones szám egyre hangosabb lett. Bal kezemmel oldalra nyúltam az éjjeli szekrényemen rezgő és üvöltő készülékemért. A legjobb barátom hívott. Jay. 
- Helló J.- szóltam bele, majd szívtam egy kicsit a cigimből.
- Szia Dan. Lucy szólt már a ma esti bulijáról?- kérdezte, én pedig kifújtam a cigi füstöt. Lucy-nak lesz bulija? Jó tudni.
- Nem.- rántottam meg a vállamat.
- Ó. Fura. Nem jössz el?
- De, most, hogy már tudom. Csak tényleg fura, hogy nem hívott el.- Bár nem is nagyon érdekelt. A cigimet eloltottam a mellettem lévő hamutálban.
- Rendben. Akkor majd találkozunk. 9-kor kezdődik. Szia.- mondta és gyorsan le is csapta.
Vállat rántottam és magam mellé helyeztem a telefont. 
Délután három óra, szóval még időm, mint a tenger. Feltápászkodtam és odamentem a laptopomhoz. 
A háttérképemen Én és Jay voltunk. Nagyon vidáman. A háttérben a London Eye volt, kivételesen gyönyörű idő volt. Az emberek sűrűm voltak mögöttünk, a nap hét ágra sütött. Jay és Én pedig egymást átölelve álltunk. Azt hiszem a fotót Hannah készítette. 
Miután a gép eléggé betöltött megnyitottam a böngészőmet. Ránéztem a Facebook-ra. Pár dicsérő komment a képem alatt, amit megköszöntem. Játék felkérések, amiket gyűlölök. 
Üzenetem jött a telefonom. Felálltam az ágyamhoz ballagtam és megnéztem. Ismeretlentől jött. 
" Remélem ma találkozunk Lucy buliján"
Két kérdés merült fel bennem: Ki ő? És honnan tudja a számom? Biztos valaki szórakozik velem. 
Nulla izgalommal vissza helyeztem a telefont a szekrényemre. 
A picsaságom egy percre visszatért: Mit vegyek fel? Nem vagyok még túl gazdag fekete cuccokban, de azért megnézem mim van. 
A szekrényem egy szivárványhoz hasonlított. Csupa színes pulcsik, színes felsők, színes gatyák... Volt egy szegecses cipőm amit nagyon szerettem. Volt még egy lazább, fekete rövid ujjúm, amire az volt írva, hogy "Wild". 
Ez jó lesz.- gondoltam magamban. 
Tovább kutakodtam, végül meg volt minden amit szerettem volna. Lezuhanyoztam és megmostam a hajamat. 
Hallottam valamit. Mintha valaki bejött volna az ajtómon. Elzártam a vizet és figyeltem. A mocorgást még mindig lehetett hallani. Magamra tekertem a törülközőt és kikukucskáltam az ajtón.
Az ágyamon egy ismerős ember ült. 
- Jay! Miért kell ennyire rám hozni a frászt?!- léptem ki nyugodtan a fürdőből. Jay felém fordult, arca pedig mosolyra húzódott.
- Naaa! Hiányoztál, ez van.- ültetett nevetve az ölébe mit sem érdekelve, hogy csurom hogy víz vagyok és törölközőben vagyok. 
- Nem 9-kor kellett volna találkoznunk Lucy-nél?- kérdeztem.
- Baj, hogy jöttem. Mert felállok és kisétálok az ajtón. - biccentett a ki/bejárat felé.
- Hülye, maradj itt! - öleltem meg, aztán észbe kaptam, hogy még mindig vizes vagyok és nem száradtam meg rekord sebességgel. 
- Hogy vagy?- kérdezte a pár héttel ezelőtti szakításomra célozva.
- Jobban. Sokkal. Elhatároztam, hogy megváltozom.- jelentettem ki.
- Sok sikert! Csak ne velem.- tette fel védekezés képen két kezét.
- Oké, veled örökre ilyen maradok.- vigyorogtam rá. 
Jay az aki mindig is velem volt. Sok hamis lány barát ő volt az egyetlen fiú barátom aki velem volt már 10 éves korom óta. Egyikünknek sem volt soha más legjobb barátja. Mindent tudunk egymásról. A 15 év alatt 10x vesztünk össze max. Sokszor szívattuk már meg egymást. Sokszor sírtunk már egymás vállán. 
- Na menj készülődni.-  szólt Jay megzavarva gondolataimat.
- Oké.- álltam fel az öléből és visszamentem a fürdőbe. 
Megszárítottam a hajam, fogat mostam, felöltöztem...
Most göndören hagytam a hajam. Nem volt kedvem kiegyenesíteni. 
- Kész is vagyok- feküdtem be az épp TV-ző Jay mellé az ágyba.
- Szuper. Még van 3 óránk.- mondta, én pedig vállat rántottam. 
- Ide adod a cigimet meg a gyújtómat légyszi!- kértem meg mert az ő oldalán volt az éjjelimen. 
A kezembe adta a Malboros dobozt és a sárga gyújtót. Kivettem egy szálat a dobozból és megnyújtottam.
- Kaphatok egyet?- kérdezte J, miközben kifújtam a füstöt. 
- Persze.- feleltem.


Odaértünk Lucy házához. Rengetegen özönltetek be a házba és sokan is álltak kint. A zene üvöltött, az emberek üvöltöttek. Így nézett ki egy Lucy féle buli, apuci rohadt nagy házában, akik most nyaralni vannak és nem is sejtik mire érnek majd haza. Sok ilyen bulin voltam már a csaj/fiú mindig megszívta.
Lucy-t pedig úgy ismerem, hogy akiket meghívott az a lényeg, hogy jöjjenek el, aztán pedig már az lép be aki akar. Nem tűnik fel.
Jay-el egy lépést se tudtunk anélkül menni, hogy le ne pacsizzunk, vagy "Hello"-zunk egyet. De aztán végre bejutottunk valahogy a házba. 
- Ölni tudnék egy puncsért!- szóltam... üvöltöttem J-nek. 
- Hoztál kést? Mert itt csak úgy jutsz át, ha mindenkit sorban legyilkolsz - mondta közel hajolva hozzám. A mondatát nevetéssel díjaztam. 
Nekikezdtem a lökdösődésnek. Senkit sem zavart. Mindenki ugyan úgy beszélgetett tovább a másik két-három-hét személlyel. 
J-vel a puncsos tálhoz értünk. Vettem magamnak egy poharat és odaálltam a tál felé. Egy kéz épp belemert a puncsba. Felnéztem az illetőre.